A tegnapi ünnepi tűzijáték margójára beszéljünk egy kicsit arról, mennyire szeretik japán barátaink az égbolt színes tűzvirágokba borítását. 🙂 (Spoiler: nem, nem piromániások, csak szeretik a szépet!
Category: Érdekesség
Tűzijáték ide, tűzijáték oda, remélem kellemesen telt mindenkinek az augusztus 20! 🙂
Minden országnak, népnek megvan a saját államalapítási ünnepe, kinek nyárra esik, kinek télre, és így tovább. Mi nyár végén hallgatjuk az István, a király rockoperát, énekeljük a Himnuszt miközben élvezzük a pompás tűzijátékot a fővárosban, vagy bárhol országszerte. Az ünnepek, az ünneplés egy igazán meghatározó tényező a a kultúrák közötti összehasonlításban, elvégre minden népnek megvan a maga szokása, népi hangulata, hagyománya, ünneplési módja. Gondoljunk csak bele, hányféleképpen ünneplik a világon a halottak napját? Van, ahol mély gyászba borulnak, feketében járnak, van ahol pont, hogy fehérben, vannak akik sírokat látogatnak, vannak akik színes-díszes-vidám ünnepséget tartanak őseik tiszteletére. Az államalapítás ünnepe is olyan, hogy ahány ország-nép, annyi szokás. A japánok február 11-én ünneplik az államalapításuk napját (japánul: 建国記念の日, Kenkoku Kinen no Hi), természetesen teljesen máshogy, mint mi. 🙂 Lássuk is!
Egy főváros születése
Heidzsó-kjónak nevezzük a nara-kori Japán fővárosát, amely csaknem 74 éven keresztül, 710-784-ig működött központként. Tudniillik, a főváros mindig ott volt, ahol az uralkodó, a tennó, vagyis a japán császár palotája állt. Azonban a Kínától átvett bürokratikus rendszer létrejöttével szükségessé vált az állandó főváros megléte. Ezért először Tang-mintára felépítették Nanivakjót, majd Ocukjót és Fudzsivarakjót, ám ezek nem feleltek meg sokáig az elvárásoknak.
Tovább olvasom “Japán első történelmi fővárosa – Heidzsó-kjó (Nara)”
Sziasztok!
A mai cikk egy tavaszi turisztikai látványosságról szól majd, ami Fukushima városában található.
Fukushima prefektúra (福島県) Japán középső-keleti részén Tokiótól északra (a shinkansennel nagyjából 2 órányi útra) található, keletről a Csendes óceán határolja. Maga a terület nagyjából akkora, mintha Bács-Kiskun és Pest megyét egybeolvasztanánk. Rengeteg érdekes fesztivál és gyönyörű hely található itt, ezek közül ma bemutatom nektek az egyiket.
Mi az a rakugo?
A rakugo a mesemondás, és stand up comedy hagyományos, magas szintű szakértelmet igénylő művészeti formája, amely Japánban az Edo-korszakban (1603-1868) alakult ki, és a mai napig fennmaradt. Jellemzője, hogy az előadóművész, a mesélő egymaga jelenik meg a színpadon és egyedül ad elő, több szerepet is vállalva, majd a történetek végét egy csattanóval zárja le. A rakugót megalapítása idején sokféle ember játszotta, de manapság már többnyire hivatásos rakugó-művészek adják elő. Más előadóművészetekkel, például a nóval vagy a kabukival ellentétben a rakugo viszonylag kevés jelmezre, eszközre és zenére támaszkodik.
A macurik (祭り, matsuri) voltaképpen Japán hagyományos ünnepi fesztiváljai. Számos animében láthattunk már egy pár macurit, ahol a szereplők yukatában vagy kimonóban, szépséges hajtűkkel a hajukban mulatnak a barátaik vagy a családjuk társaságában. Azonban egy macuri több, mint kikapcsolódás és szórakozás. 🙂
A macuri – mint sok más létfontosságú japán hagyomány – a sintóból ered. Tudjátok, a macurik változhatnak sintó szentélyektől, az általuk imádott és tisztelt istenségtől (kamitól), valamint a szertartás céljától és alkalmától függően, ami közös bennük, hogy mindegyik nagy múltú hagyományokra visszatekintve zajlik. Ebben a távoli, színes, egyszerre modern és tradicionális országban a sintó szertartások az állam sajátos ügyeinek számítanak (a legfőbb vallási vezető a tennó, azaz a japán császár), valamint a közélet szerves részét képzik a sintó hagyományok, így a macurik is.
Mi jut eszedbe, ha azt mondom neked, hogy “chuunibyou”? Nekem a KyoAni és a 2012-es animéjük, a Chuunibyou demo Koi ga Shitai! főszereplője.
Több animében is megjelenik a chuunibyou-szindróma, amit magyarra különböző módokon fordítanak le: nyolcadikos szindróma, tinédzserkori szindróma, pubertáskori szindróma…
De valójában mit is jelent ez? Tényleg létezik valami természetfeletti erő, ami a hatalmába keríti a japán tiniket?
Tovább olvasom “Kitaláció, őrület vagy betegség? – a chuunibyou-szindróma nyomában”
Mi is a sintó?
A japán sintó szó jelentése szó szerint véve “az istenek útja” (神道). A szó Japánhoz és japán emberekhez köthető vallási hagyományok megjelölésére szolgál. Élet szinte minden jeles eseménye kötődik a sintó istenekhez. Sintóizmus nem ismer olyan hitelveket, amelyek hagyományok teológiai alapját képezhetnék. Ellentétben a többi vallással, nincs alapítója, a vallásos imádat nem összpontosul egyetlen alakra, nincsenek viselkedésre, magatartásra vonatkozó szabályok, tanok. Továbbá nem nevezhetjük könyvvallásnak sem.
Na de akkor mi is a sintó, ha nem vallás?
Pár héttel ezelőtt volt egy furcsa elképzelésem: mi lenne, ha ötvözném a két kattantságomat, és elkezdenék írni a k-pop és az anime metszetéről. És bár megpróbáltam a kedvenceimet az elejére sorolni, ne aggódjatok: maradt még bőven, amit be tudok mutatni!
Következzen hát a következő 5+1 k-pop szám, ami egy animében megjelent!
A Golden week, japánul Ōgon Shūkan, Japán egyik tavaszi ünnephete. Minden évben április 29-től május 5-ig ünneplik. A japán állampolgárok számára ez az év egyik legjobb időszaka a kikapcsolódásra. Nálunk is van hosszú hétvége, meg egy hetes tavaszi-őszi szünet, tehát nem tűnhet annyira különlegesnek első hallásra az ünnephét. A varázsa abban rejlik, hogy négy különböző, egymást követő nemzeti ünnepet tartanak meg ez alatt az egyetlen hét alatt. A legtöbb animés valamennyire ismerheti a Golden weeket, elvégre ez az a hét, amikor kedvenc animéink és mangáink szünetet tartanak. 🙂 Ám ez többről szól, mint pihenés, kikapcsolódás. Nézzük is meg, hogy mi is történik valójában Japán Aranyhete alatt!