Mi jut eszedbe, ha azt mondom neked, hogy “chuunibyou”? Nekem a KyoAni és a 2012-es animéjük, a Chuunibyou demo Koi ga Shitai! főszereplője.
Több animében is megjelenik a chuunibyou-szindróma, amit magyarra különböző módokon fordítanak le: nyolcadikos szindróma, tinédzserkori szindróma, pubertáskori szindróma…
De valójában mit is jelent ez? Tényleg létezik valami természetfeletti erő, ami a hatalmába keríti a japán tiniket?
Megjelenése az animékben
Nem Rikka az egyetlen, aki ezzel a rejtélyes “betegséggel” küzd. Már ebben az animében is találunk másokat, akik ezzel küzdenek/küzdöttek.
Vegyük például Rikka hűséges társát, Dekomori Sanaét, vagy hogy másról ne is beszéljünk: gondoljunk másik főszereplőnkre, Togashi Yuutára, aki ugyan már “kinőtte” a Sötét Lángmester becenevet (vagy mégsem, de ez egy másik történet).
De álljunk csak meg! Rajta keresztül lehet leginkább megközelíteni az egész jelenséget… szóval az egész kinőhető? Ennyi az egész? Egy saját világ, amit magának teremt? Egy szerep egy különc embernek?
Közelítsük meg egy másik anime oldaláról, vegyük a szintén népszerű és ismert Seishun Buta Yarou szériát. Bár maga az anime természetfeletti szálakkal fűszerezi meg a japán jelenséget, azt nem mondhatjuk, hogy egy különc emberek számára teremtett különc szerep a chuunibyou. Sakuta egy teljesen átlagos srác, Futaba pedig szinte beleolvad a szürkeségbe…
Várjunk egy pillanatot… beleolvad a szürkeségbe…?
A chuunibyou-szindróma valójában
Emlékezzünk vissza tinédzserkorunkra: nem akartunk mindig is egy kicsit kitűnni a tömegből? Valahogy egy kicsit egyedibbek lenni, akik mások, mint a többiek, ilyesmikre gondolok.
Ha te igen, akkor gratulálok, egy lépéssel közelebb kerültél a japánok chuunibyoujához! Habár a kifejezést eredetileg egy humorista alkotta meg (chuu = közép/iskolás; ni = kettő/második; byou = betegség), elkezdtek vele komolyabban is foglalkozni.
Egy úgynevezett “Chuunibyou kézikönyv” három kategóriára osztja a jelenséget:
- Dokyun-kei (őrült): megpróbálja magát különlegesnek, esetleg “bűnözőnek” beállítani, ezzel indokolva “antiszociális” viselkedését (mely formát néha csak magára ölti, hogy ezzel is kitűnjön)
- Sabukaru-kei (szubkultúra): egy ritka/kevésbé elfogadott szubkultúra tagja, olyan trendeket követ, melyek nem megszokottak, hogy így váljon különlegesebbé osztálytársainál
- Jakigan-kei (“Evil Eye”): ez az, amit a legtöbb esetben chuunibyounak hívunk – az ilyen típusú különleges képességeket tulajdonít saját magának és társainak, a gonosz erőkkel harcol, és hasonlók
Láthatjuk tehát, hogy nem olyan dologról van szó, ami csupán néhány emberre jellemző.
Sőt, tudományos oldalról is van valami, ami alátámasztja ezt: egy 1967-es amerikai kutatás beszámol egy “személyes mítosz” (“Personal Fable”) névre keresztelt jelenségről, mely a tinédzserek egocentrikus világképében jelenik meg, valamint abban, hogy gyakran legyőzhetetlennek tartják magukat (“Ki más, ha én nem?”).
Habár nálunk az egyediség nem annyira meglepő, a Japánban lévő szigorú, egységes nevelés és társadalom miatt a tiniknek szükségük van valamire, amivel kitűnhetnek, amivel saját maguk lehetnek, menekülhetnek a szürkeségből – tehát valójában ez az egész jelenség a chuunibyou, és nem kizárólag a gonosz erők ellen esernyővel és serpenyővel harcoló kislányok.
Szöveg: ookami.hu
Egyéb cikkeink: Anime
Források:
Wikipedia – Chūnibyō (EN)
Wikipedia – Personal fable (EN)
Honey’s Anime
Garaitimi.hu
Google (képek)