Tűzijáték ide, tűzijáték oda, remélem kellemesen telt mindenkinek az augusztus 20! 🙂

Minden országnak, népnek megvan a saját államalapítási ünnepe, kinek nyárra esik, kinek télre, és így tovább. Mi nyár végén hallgatjuk az István, a király rockoperát, énekeljük a Himnuszt miközben élvezzük a pompás tűzijátékot a fővárosban, vagy bárhol országszerte. Az ünnepek, az ünneplés egy igazán meghatározó tényező a a kultúrák közötti összehasonlításban, elvégre minden népnek megvan a maga szokása, népi hangulata, hagyománya, ünneplési módja. Gondoljunk csak bele, hányféleképpen ünneplik a világon a halottak napját? Van, ahol mély gyászba borulnak, feketében járnak, van ahol pont, hogy fehérben, vannak akik sírokat látogatnak, vannak akik színes-díszes-vidám ünnepséget tartanak őseik tiszteletére. Az államalapítás ünnepe is olyan, hogy ahány ország-nép, annyi szokás. A japánok február 11-én ünneplik az államalapításuk napját (japánul: 建国記念の日, Kenkoku Kinen no Hi), természetesen teljesen máshogy, mint mi. 🙂 Lássuk is!

Legenda és korai modern történelem

A Nihonshoki szerint az első japán császára, az isteni származású Jinmu császár i.e. 600-ban, február 11‐én lépett trónra, ezért úgy tartották, hogy ezzel indult el a japán időszámítás is. Bár a legendákon és a krónikákon kívül semmi sem támasztja alá Jinmu létezését, a japánok sokáig hittek benne. Japán legelső hivatalos, történelmileg elismert államalakulatát Yamatonak nevezzük, és már itt is császárhatalomról beszélünk.

Valójában egészen a Meiji-korig nem foglalkoztak ezzel a nappal, mivel a restaurációig a császárok csak egyek voltak a sok sintó istenek közül, és általában nem a legfontosabbak, valamint a regionális hűség erősebb volt, mint a császár és nemzet iránti hűség. Ez alatt ezt kell érteni, hogy az emberek elsősorban a sógunhoz és a regionális földesurukhoz, a daimyouhoz voltak lojálisak, nem az udvarhoz. A Meiji-kormány mindent megtett a császárkultusz és tisztelet helyreállításának és népszerűsítésének érdekében, így az új ünnep célja a kokutai (nemzettest) fogalmának hangsúlyozása lett. 1889. február 11-én kihírdették a Japán Birodalmi alkotmányt (大日本帝国憲法, Dai-Nippon Teikoku Kenpō), az államalapítás ünnepét pedig elnevezték Kigensetsu-nak (紀元節). A nemzeti ünnepet azok támogatták, akik úgy vélték, hogy a nemzeti figyelem császárra való összpontosítása egyesítő célt szolgálna. Nyilvánosan összekapcsolva uralmát a legendás első császárral, Jinmuval, és Amaterasu Napistennővel, Meiji császár Japán egyetlen, igaz uralkodójának nyilvánította magát. A nagy felvonulásokkal és fesztiválokkal a maga idejében Kigensetsu Japán négy fő ünnepének egyike volt.

Meiji császár

A Kigensetsuról

Az ünnepen felvonulásokat, atlétikai versenyeket, nyilvános versfelolvasást tartottak, édességeket vagy kifliket osztogattak a gyerekeknek. A Kigensetsu csúcspontja mindig egy gyűlés volt, ahol az egyszerű emberek fejet hajtottak a császár portréja előtt, majd ezt követte a nemzeti himnusz eléneklése és hazafias beszédek sorozata, amelyek fő témája mindig az volt, hogy Japán egyedülállóan erényes nemzet, mivel az isteni származású császárok uralkodnak rajta.

A Kigensetsu szolgáltatta a mintát az iskolai ünnepségekhez – bár kisebb léptékben, mivel Japánban a tanítás mindig azzal kezdődött, hogy a diákok meghajoltak a császár arcképe előtt. A ballagások és az új iskolák megnyitása is nagyon hasonló módon zajlott, mint ahogyan a Kigensetsut ünnepelték. Amikor a diákok elballagtak, az igazgató és a tanárok mindig beszédet mondtak a végzősöknek arról, hogy Japán különleges nemzet, mert császárai istenek, és minden diáknak kötelessége a császár szolgálatában állni.

Mivel a bakufu irányítása alatt a legtöbb japán számára a regionális lojalitás erősebb volt, mint a nemzeti lojalitás, az 1880-as és 1890-es években Japán vidéki területein némi zűrzavar uralkodott azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is jelentett a Kigensetsu ünnepe. 1897-ben egy kis falu alpolgármestere például úgy gondolta, hogy a Kigensetsu a Meiji-császár születésnapja volt. Az államalapítási ünnep csak 1910 körül kezdte el végre elérni a célját, hogy olyan ünneppé váljon, amely a japán nemzet egészét császár iránti hűségben egyesítette az ország teljes területén. A Meiji-kormány azonban még 1911-ben is szidalmazta a vidéki területek helyi tisztviselőit, amiért a Kigensetsu szertartásokat a helyi sintó istenek tiszteletére tartották, és emlékeztették őket, hogy a Kigensetsu célja a japán nemzet egyesítése a tokiói isten-császár iránti hűségben, nem pedig a helyi istenek tisztelete.

Mivel a Kigensetsu az állami sintóra támaszkodott – a sintó nacionalista változatára, ami a hagyományos japán etnikai vallás, valamint a japán nacionalizmuson és militarizmuson alapuló japán nemesség megerősítésére szolgált – a Kigensetsut Japán második világháborút követő kapitulációját követően eltörölték. Február 11. volt az a nap is, amikor Douglas MacArthur tábornok 1946-ban jóváhagyta az új alkotmány mintájának tervezetét.

 

A II. világháború után

A háború végén, az amerikai megszállás kezdetén az amerikaiak úgy gondolták, hogy Japánnak nincs szüksége császárra, mert a császár miatt a japánok rossz dolgokat műveltek, de belátták, hogy a nemzet összetartásához a császár nélkülözhetetlen. Így alakult, hogy manapság a császár csak a nemzeti összetartás szimbóluma, és semmi köze-joga a politikához. Bár a császárra való nyílt utalások nagy részét eltávolították, az államalapítás napja megőrizte a hazafisággal és a nemzet szeretetével kapcsolatos asszociációit, amelyek a II. világháborút követően kiestek a népszerűségből. Amikor Japán 1956. december 18-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett, az emberek visszanyerték önbecsülésük nagy részét, és büszkék lettek országukra.

Az amerikai megszállás után február 11‐e „államalapítási nap” lett. Mivel nem bizonyított, hogy az első japán tennó február 11-én lépett trónra, ezért február 11-e nem is igazából az „államalapítás napja”, hanem inkább „államalapítási nap”. Az „államalapítási nap” a törvény szerint annak az ünnepe, hogy a japán nép szereti és tiszteli országát, valamint megemlékeznek őseikről és az alapításról.

A nemrég tragikus körülmények között elhunyt volt miniszterelnök, Abe Shinzo így nyilatkozott az ünnepről:

A Nemzeti Alapítás Napja munkaszüneti nap, amelynek célja “a nemzet megalapításának felidézése és a nemzet szeretetének ápolása”. Ez egy olyan nemzeti ünnep, amelyen minden japán ember elgondolkodik azon, hogy milyen erőfeszítéseket tettek elődeink az elmúlt korokban, hogy az országot oda juttassák, ahol ma van, és megújítja a nemzet további fejlődéséhez fűzött reményeit.

Ma már nem tartják meg az ünnepet úgy, mint a Meiji-korban. Mondhatni igen mérsékelten ünnepelnek a japánok (az ultranacionalizmus elkerülése végett). Ugyan vannak felvonulások még Tokióban, ahol az ország zászlaját lengetik (néhol hagyományos japán viseletben), de sokkal nagyobb erőfeszítéssel, vidámsággal és érdeklődéssel ünneplik a 3 nap múlva tartandó Valentin-napot.

Köszönöm a figyelmet!
by Misa