A macurik (祭り, matsuri) voltaképpen Japán hagyományos ünnepi fesztiváljai. Számos animében láthattunk már egy pár macurit, ahol a szereplők yukatában vagy kimonóban, szépséges hajtűkkel a hajukban mulatnak a barátaik vagy a családjuk társaságában. Azonban egy macuri több, mint kikapcsolódás és szórakozás. 🙂

A macuri – mint sok más létfontosságú japán hagyomány – a sintóból ered. Tudjátok, a macurik változhatnak sintó szentélyektől, az általuk imádott és tisztelt istenségtől (kamitól), valamint a szertartás céljától és alkalmától függően, ami közös bennük, hogy mindegyik nagy múltú hagyományokra visszatekintve zajlik. Ebben a távoli, színes, egyszerre modern és tradicionális országban a sintó szertartások az állam sajátos ügyeinek számítanak (a legfőbb vallási vezető a tennó, azaz a japán császár), valamint a közélet szerves részét képzik a sintó hagyományok, így a macurik is.

Egy macuri általában két részből áll: az ünnepélyes istentiszteleti szertartásból, majd az azt követő örömteli ünneplésből.

A szertartás első része a harai, vagy harae.

Ez alatt a ritus alatt az egyén megtisztul, mielőtt köszöntené a kamiját. A tisztító folyamat időtartama lehet akár óra, de akár pár nap is. A hívő illető hideg és-vagy sós vízben megfürdik (miszogi), ami által megszabadul minden szennyező hatástól, gonosztól, mocsoktól. A nyilvános szertartásokat vezető és részt vevő papoknak komoly megtisztuláson kell részt venniük, amely során a testet, a szívet, a környezetüket és a lelküket kell megregulázniuk, önmegtartóztatást kell tartaniuk. A megtisztító fürdőt, mosakodást minden szentélybe lépés előtt megejtik. Egyszerűbb verziója is van, amikor a szertartás előtt az illető szimplán csak megmossa a kezeit, vagy a fogait, illetve amikor a sinto pap megrázza felette a harai-gusi-t, ami egy papírszalagos fapálca. Ezzel a rituális fürdővel egyébként Izanagi kami legendájának állítanak emléket, de róla majd később. 🙂

A szertartás során a kamit arra kérik, hogy szálljon alá a szimbólumába (lehet az ereklye, tárgy, szentély) vagy szent helyére (sintai) egy megidéző rítus során, amely során kitárják a szentély belső ajtajait, miközben dobokat vagy harangokat szolgáltatnak meg. Ezután ételáldozatokat (sinszen), de alkalmanként másfajta áldozatokat, heihakut (szó szerint “ruhát” jelent, de a modern szóhasználatban a papírt, ékszereket, fegyvereket, pénzt és használati tárgyakat is beleértjük) mutatnak be. A sintó papok imákat (norito) mormolnak a szertartások alatt. Egyes hívők egy szent fa ágait (tamagusi) ajánlják fel, valamint szertartásos zenét és táncot (gagaku és bugaku) adnak elő. Ezután a felajánlásokat visszaveszik, és a kamit tiszteletteljesen megkérik, hogy vonuljon vissza.

Az ünnepségeken általában lakomát (naorai) tartanak, amelyen a felszentelt étel- és italáldozatokat fogyasztanak el a sintó papokkal, illetve táncolnak, színházi előadásokat, jóslást, sportversenyeket, például szumóbirkózást, íjászatot, gyalogos vagy lovas íjászatot, csónakversenyeket tartanak.

A kami gyakran egy hordozható szentélyben (mikosi, lásd fenti kép!) vonul végig a körmenetben. Ezzel jelenléte megáldja az útvonalán lévő helyszíneket. A körmenetben, amellyel valamilyen helyi történelmi eseményre emlékezhetnek meg, a papok teljes ünnepi öltözetben, a résztvevő emberek, a zenészek és a táncosok hagyományos ruhákba öltöznek, mellettük pedig szemtanúi lehetünk színes dasik és jataiok látványának. Ezeket a gyönyörűen feldíszített, tradicionális kocsikat az emberek húzzák-vonultatják végig a fesztiválon. Általában a magasba törnek, lehetnek egy, de akár tíz méteresek is! Ezek a kocsik nem összekeverendők a mikosival, a hordozható szentéllyel! Különbséget úgy tudunk tenni, hogy megjegyezzük: a dasikat az emberek húzzák, a mikosikat a vállukon hordozzák. Továbbá a dasikon való utazás engedélyezett (és gyakori), míg a mikosin (szentségéből adódóan, hiszen a kami lakozik benne a körmenet során) tilos az utazás!

A szertartást, a körmenetet további ünneplés követi, a fesztiválozás. Persze, ez nem ugyanolyan, mint nálunk egy nyári feszt, kicsit sem. 🙂 Az emberek tradicionális viseletben mindenféle ünnepi és átlagos, de annál inkább kedvelt finom ételeket esznek: taiyakit, takoyakit, okonomiyakit, yakisobat, vagy épp dangot, kakigorit (jégkásának felel meg),kandírozott gyümölcsöket,wataamet (relatíve vattacukor). Egy biztos: ha részt veszel egy macurin, nem fogsz éhen-szomjan halni! 😉 És persze, a nyári macurikon elengedhetetlen az esti tűzijáték, vagy a csillagszórózás.

Ha egyszer alkalmatok nyílik rá, mindenképpen vegyetek részt egy macurin, biztosan felejthetetlen élmény lesz! 🙂

Köszönöm, hogy elolvastad!
Misa🐺