Összefoglaló
Először is; elnézéseteket kérem az eltűnésemért. Mint észrevettétek, egy ideje nem volt folytatása a chadoról szóló cikkeimnek, melynek oka a következő:
Egy idő után elkezdődött a tanfolyam tananyaga ismétlődni, illetve aprólékosabbá válni. Eleinte sok újdonságot vettünk, amiből tudtam nektek cikket írni, viszont egy idő után már ezen elméletek elsajátítása volt a cél, így legfeljebb több apróságra lett felhívva a figyelmünk. Ezért inkább megvártam, míg befejeződik a tanfolyam első lépcsőfoka, hogy teljesen átláthassam a tanultakat, és ebből írhassak nektek ismertetőt. Ugyanígy tervezek tenni a középhaladói szinttel is.
Sensei magát a tea útját egy fához hasonlította. Azt mondta, minél mélyebbre ássuk magunkat ezen világban, annál jobban fog szétágazni a tudásunk is. Mikor vendégként beülünk egy teázásra, természetesen a célunk egy; hogy jól érezzük magunkat, és hogy igyunk egy jó macha teát. Ám, mint az eddigi cikkeimben láthattátok, ez nem ilyen egyszerű. A japán mentalitás megköveteli az illem ismeretét, mely egy más kultúrából jövő ember számára végtelenül bonyolult és macerás is egyben. De ugyanez teszi izgalmassá is.
Van egy apró mulatság abban, mikor az ember újra megtanulja, melyik a jobb és melyik a bal lába. Annyira kétballábasnak jogsi szerzéskor éreztem magam utoljára, mint a sétálásnál. Kicsit hasonlít is rá; ezek a mozdulatok, melyekre kezdetben nagyon rá kellett koncentrálni, idővel beleivódtak a testembe, s nem kellett többé teljes figyelmet szentelnem rá. Vezetésnél is, eleinte lefoglalt a pedálok, a környezetem és az autó kezelésével járó információk tömkelege, de ahogy megtanulta a testem, mit kell tegyen, úgy tudtam helyre tenni a figyelmemet is.
Meséltem nektek a meghajlásról, a sétálásról, a helyes ülés módjáról, és a tatamik nevéről, a sensuról, az édességtálról és a csésze kezeléséről is.
Ezúttal szeretném összefoglalni, hogy történik egy temae (ez a kis szertartás neve, ami max 7-15 percet vesz igénybe) alatt a benne szereplő eszközök használatával egybekötve.
