Az Assassination Classroom az első animéim között volt. Hogy miért? A legelső animém a Danganronpa volt (melyről egyébként írtam már egy elég érdekes [cikket], ha még nem láttátok, feltétlenül nézzétek meg!), és utána valami hasonlót kerestem: iskolában gyilkolászós, nyomozós krimit.
Nos… ha bármit is tudtok erről az animéről, akkor megmondhatjátok, hogy bizony tévedtem.
Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem!

 

Rövid összefoglaló

Japánban járunk – milyen meglepő. A világot nemrégiben rázta meg egy borzalmas hír: valaki felrobbantotta a Holdat!
A Kunugigaoka 3-E osztályába pedig hirtelen betoppan egy furcsa, emberinek egyáltalán nem mondható lény, aki azt állítja, hogy ő robbantotta fel a Holdat, és ha a tanév végére nem ölik meg, akkor a Föld is hasonló sorsra jut.
Természetesen az állam is dolgozott már az ügyön, de ez a furcsa lény szinte megölhetetlen! A robbanások, általános gyilkolási módszerek egyáltalán nem hatékonyak ellene, sebessége pedig elképzelhetetlen! Azonban a felajánlása, miszerint megtanítja a gyerekeket arra, hogyan gyilkolják meg őt, sőt, még csak nem is engedi, hogy bajuk essen, nagyon kecsegtető. Így tehát az állam “felbérli” a diákokat a nemes feladatra, akik pedig alig várják, hogy megölhessék új osztályfőnöküket!

 

Történet

Persze nem lenne a kedvenceim között, ha az egész anime ennyiben merülne ki.
Az elején tulajdonképpen egy kicsit önismétlő vígjátékot kapunk, azonban így is hihetetlenül szórakoztató. Valljuk be, van abban valami csodálatos, amikor látunk egy átlagos osztálytermet, tele átlagos diákokkal, majd hirtelen felbukkan egy sárga polip, akinek a feje valami elcseszett emojira hasonlít, majd a nyugodt osztály hirtelen fegyvert ránt, hogy legyilkolják, majd a tanár csak annyit mond: “ne most gyerekek, tanulnunk kell a vizsgákra”.

Persze az osztály nem marad magára ebben a helyzetben. Hamar megjelenik Ritsu, egy norvég fejlesztésű gyilkológép; az állam által kiküldött “tesitanár”, Karasuma-sensei, aki egyébként a Védelmi Minisztérium dolgozója, és persze az orosz származású bérgyilkosnő, Irina Jelavic, khm, Bitch-sensei, aki pedig nyelvtanárként van jelen.

Azonban az agyatlan vígjáték során nagyon sok dolgot tudunk meg: egy egész komoly világot építettek fel az elsőre bugyutának tűnő anime mögött.
Ki is ez a valami? Miért beszéli a nyelvünket? Miért akarja felrobbantani a holdat? Hogy vannak neki teljesen emberi rokonai? És egyébként is, hová tűnt az előző osztályfőnök?
Az első drámai szálak az első évad végén jelennek meg, és a második évadra mondhatni helyet cserélnek a komikus és a drámai elemek: míg korábban a drámai elemek csak néhol színesítették a vígjátékot, itt végül a drámát színesítik komikus elemek, melyek az önfeledt kacagás helyett inkább keserédes ízt hagynak szánkban.

 

Személyes élményeim

Mivel az animés karrierem kezdetén jártam, nagyon közel jártam ahhoz, hogy dropoljam, mert Korosensei baromira idegesített az elején xD
Aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem, úgy tetszett meg egyre jobban, úgy szerettem bele a karakterekbe, és annak ellenére, hogy azóta közel 100 másik animét láttam, egy hajszál választott el attól, hogy Makise Kurisu helyett az Assassination Classroom egyik karakterét válasszam profilképnek (innen is pacsi az alfáknak, hogy nem vertek agyon, amikor két hétig nem tudtam választani).

Eleinte csupán kacagtam, és élveztem, aztán egyre inkább magukkal ragadtak a menő részek (a tengerparti arc továbbra is talán a kedvenceim közé tartozik, pedig láttam azóta már komolyabb animéket!), aztán persze végül nem maradhatott el a szomorkodás sem… ha ilyet képes kiváltani belőlem egy anime, azt érdemes megnézni!

Az openingjei legendásak, nehéz kedvencet választani. Ha mégis egyet kellene kiemelnem, az a második évad első (vagyis összességiben a harmadik) nyitódala a sorozatnak, a [QUESTION]. Hallgassatok bele, a “question” szó borzalmas kiejtésén kívül zseniális!

Ha kiszakadnátok a szokásos shounenek birodalmából, valami egyedit, vicceset, de mégis komolyat és szomorút néznétek, akkor ne felejtsétek el ezt az animét!
Zárószóként pedig csak ennyit hagynék:
“Sensei, ide tudna jönni? Csak szeretném egy pillanatra megölni!”

 

Szöveg: ookami.hu
Egyéb cikkeink: Anime

Források:
MyAnimeList.net (információk)
Google (képek)