Japán egyedülálló ünnepek, események, hagyományok országa, szinte minden hónapban valamilyen különleges alkalmat ünnepelnek. Ezek között szerepelnek az emlékezetes, gyermekeknek szánt napok is, mint például március 3-án a lányok napja, május 5-én a gyermeknap, vagy épp november 15-én tartandó Shichi-Go-San. Mi az a Shichi-Go-San? Hogyan ünneplik a japánok ezt a különleges napot? Máris rátérek!

 

七五三 – Jelentése és története

A hagyomány jelentése szó szerint „hét-öt-három”. Ilyenkor a három-hét éves lányokat, vagy ötéves fiúkat nevelő családok felkeresnek egy közeli szentélyt vagy templomot, hogy imádkozzanak utódaik egészségéért, miközben azok felcseperednek. A Shichi-Go-Sant hagyományosan november 15-én tartják, bár a modern élet mozgalmas ritmusa miatt általánossá vált, hogy a családok hétvégére vagy az ünnep előtti-utáni napjára tervezik a szentélyek látogatását.

A Shichi-Go-San egy viszonylag régi múltra visszatekintő tradicionális ünnep. Régen a csecsemőhalandóság rátája olyannyira magas volt, hogy igazi ritkaságnak számított, ha a gyerekek elérték a 7. születésnapjukat. A hetedik szülinap fordulópont volt a gyermekek életében. Mivel a kamiktól, istenektől „kölcsönadottnak” tekintették (神様からの預かりもの, kamisama kara no azukarimono) őket, hétéves korukig egy emberfeletti, kamikhoz hasonló entitánsként kezelték a gyerekeket. Ez annyit tesz, hogy egészen idáig nem tekintettek rájuk kiteljesült, teljes életet élő emberként. Ez az ünnep arra szolgált, hogy a szülők, nagyszülők hálát adjanak azért, hogy gyermekeik velük vannak és imádkozzanak azért, hogy egészségesen nőjjenek fel.

Az első források, melyek megemlítik a Shichi-Go-Sant, a Heian-korból (794-1185) valóak. A forrás szerint elsősorban az udvari nemesség tradíciója volt, hogy imádkoznak gyermekük egészségéért, s megünneplik azt. Ekkoriban a fiúk és a lányok három éves koruktól kezdték megnöveszteni a hajukat. A fiúk ötévesen viselték először a hakamát , a lányok pedig hétévesen viselték először az obit. Korábban a három-, öt- és hétéves gyermekek szertartásait külön-külön tartották, de idővel együtt kezdték megtartani, így alakult ki a shichi-go-san. A Kamakura-korszakban (1185-1333) számos hagyománnyal bővült az ünnep, továbbá elterjedt más társadalmi rétegekben is. Egészen a Meiji-korig (1868-1912) tartott, mire meghonosodott Japán teljes területén. A templombajárás, szentélylátogatás hagyománya szintén ebben a korban egészítette ki az ünnephez tartozó szokásokat.

 

A szokások

Mondhatni minden szokást megtartottak, amit a történelem során hozzávettek a Sichi-Go-San tradicionális listájához. A templombajárás, szentélylátogatás mellett ezen a napon a szülők a gyerekeket a legszebb ruhájukba öltöztetik, de kortól-nemtől függő, hogy milyen tradició kapcsolódik az aznapi viseletükhöz.

Kamioki

Az első ilyen hagyományt Kamioki-nak (髪置き) hívják. Ezt azért tartották már régen is, mert az újszülött csecsemők haját egészen hároméves korukig leborotválták. Úgy tartották, hogy ebben az időszakban a hajnak pihennie kell, valamint haj nélkül könnyebb a fejet tisztán tartani, és ez akár sok betegség megelőzéséhez is hozzájárulhat. Amikor betöltötték harmadik életkorúkat, hivatalosan is megnöveszthették a hajukat. Persze, a haj kötelező leborotválása már a Meiji-korban megszűnt, de még ma is vannak, akik a gyermekük egészsége érdekében három éves korig vágatja-levágatja a hajukat.

Hakamagi

A Hakamagi (袴着) az ötéves fiúk ceremóniája. A gyerekek ekkor viseltek-viselnek először japán tradicionális öltözéket, a hakamát. Ez a szokás a Heian-korba nyúlik vissza, ám akkor chakko néven ismerték. Ez az a pillanat a fiúk életében, mikor új szakaszba lépnek azáltal, hogy a felnőttek által is viselt haorit és hakamát magukra ölthetik. Kezdetben a szertartást fiúk és lányok egyaránt elvégezték, de az Edo-korszakban már kizárólag csak a fiúk. Hagyományosan a szertartás azzal kezdődik, hogy a fiú egy go-táblára áll, és a szerencse irányába fordulva, a bal lábával kezdve felveszi a Hakamát.Ezután a négy égtájőrhöz imádkoztak abban a reményben, hogy mind a négy irányban győzedelmeskedni fognak ellenségeik felett. A go-táblás chakko szertartást a mai napig elvégzik a császári családban, annyi különbséggel, hogy egy úgynevezett fukasogi szertartás követi: a fiú leugrik a tábláról. Ezt követően zarándokolnak el a helyi templomba, szentélybe.

Obitoki

Az Obitoki (帯解き) hétéves lányok számára fontos esemény. Hagyománya a Kamakura-korszak egyik felnőttéválási ceremóniájára vezethető vissza. Ennek során először vették le a tsukehimót (a kimonó viseléséhez használt zsinórt), és cseréltél le obira. A későbbi Muromachi időszakban (1336-1573) “Obitoki no ki” néven, kilencéves korban megtartották mind a fiúk, mind a lányok számára. Az Edo-korszakban szétválasztották külön a fiúk, külön a lányok ceremóniájára. Az ötéves fiúk esetében ez lett a Hakamagi, a hétéves lányok esetében pedig az Obitoki rituálé. Ezután a szertartás után lépnek a lányok a felnőttéválás útjára.

Édes különlegesség – Chitose ame

A Chitose ame (千歳飴, ezeréves cukor) egy piros-fehér színű cukorka, melyeket darvakkal vagy teknőssel díszített csomagolásban kapnak meg a gyerekek. A daru és a teknős szimbolikus jelentéssel bírnak a japán (és össz-ázsiai) kultúrában. Úgy tartják, hogy egy daru 1000 évig, egy teknős pedig 1 millió évig is elélhet, így ők szimbolizálják a hosszú életet. Ehhez a népszerű, szerencsehozó édességhez a hosszú életet és a boldogságot társítják, mivel a cukorka még felvágás előtt egy nagyon hosszú, vékony rúd. Egy jókívánság is köthető hozzá, amely japánul így hangzik:

飴のよう細く、長く、粘り強く、千歳もの長い年月を健やかに生きてほしい。

Azaz: Kívánom, hogy légy olyan kitartó és vékony, mint a cukorka, életed pedig legyen hosszú (ezeréves) és egészséges!

Ugyanezt kívánom én is nektek! 🙂
Köszönöm a figyelmet!

Misa