Itt van az ősz, itt van újra, diákokra vár a iskola padja… Gondoltam, beszéljünk valami “szezonálisról”. Úgy tartják, hogy a japán oktatási rendszer a világ egyik legkimagaslóbbika, hála sajátosságainak és a társadalomban betöltött rendkívülien fontos szerepének. De mit is értünk ezalatt? Megnézzük!

 

1. Az oviban lefektetnek bizonyos alapokat

 
Japánban az óvoda nem kötelező, de mondhatni gyakori (plána a mai világban, ahol a japán édesanyák is többet dolgoznak, mint régebben). A kisgyerekek kb. 3-4-5 éves koruk körül kerülnek be az oviba, de van, akit már egyéves korában beíratnak a szülei. Érdekesség, hogy a régebbi időkben a sintóra hagyatkozva úgy tartották, hogy egy ember 3 éves koráig az istenek tulajdonát képezte. Ezzel együtt járt a mashiro, azaz tiszta gyermekkép: eszerint a gyermekek rossz cselekedetei külső forrásból származnak, tehát maga a gyermek alapvetően nem rossz. Ebből kiindulva a gyerekeket tilos volt megríkatni, és többnyire mindent megadtak nekik. Mivel a vallás a modern társadalomban háttérbe szorult, ez a fajta gyermeknevelési módszer átalakult (vagy van, ahol eltűnt), bár a gyerekekhez való hozzáállást még ma is nagyban befolyásolják az kultúrába beolvadt, vagyis inkább a kultúra alaposzlopait tartó hagyományok és hiedelmek. A kisgyerekeket közösségépítés céljával íratják be az ovikba, hogy barátokra leljenek, szokják a társaságot és a rendszert, hogy később az iskolábajárás ne legyen megpróbáltató számukra. Ennek megfelelően közösségé formálódást segítő játékokat játszanak, feladatokat oldanak meg méghozzá úgy, hogy az óvodapedagógus Japánban inkább passzív megfigyelőként van jelen. Ez alatt azt értjük, hogy ha egy konfliktus lép fel például a csoportban, akkor arra ösztönzik a gyerekeket, hogy önnállóan, külső beavatkozás nélkül, kistársaikkal közösen oldják meg a gondot. Emellett sok szülő már óvodás korban elkezdi külön foglalkozásokra járatni a gyerekét, ami legtöbb esetben a zenére és a sportra terjed ki. Azok, akik ilyen korán elkezdenek tanulni valamilyen sportot, vagy hangszert, később behozhatatlan előnyre tesznek szert. Plusz érdekesség: már az ovisokat felelősségre nevelik azzal, hogy kisállatokat gondoznak (nyuszi, cica, stb).

 

2. Mit jelent Japánban, ha valaki “kisiskolás”?

 
Az általános iskola a kötelező közoktatás első lépcsőfoka, amit átlagosan 7 éves korukban lépnek meg a japán gyerekek. A magyar oktatástól eltérően a nyolc helyett hat évig tart, és az évnyitó sem szeptemberben van, hanem áprilisban (egy iskolai év áprilistól március 31-ig tart, persze szünetekkel). Az osztályok itt viszonylag nagy létszámúak (~30 fő), és a diákok kisebb csoportokra vannak osztva az órákon, főként fegyelmi és tanulmányi okokból. A fegyelem tökéletes, már itt elkezdődik a felelősségérzet fejlesztése, és az odaadásra való nevelés. A diákok az osztályteremért és az iskoláért képesek áldozatot vállalni, ez a tulajdonság a későbbiekben a munkahelyükön is kitartást ad nekik. Együtt ebédelnek az ebédszünetekben, és minden osztály maga takarítja a saját osztálytermét beosztás alapján. Mondhatni, itt hetes helyett napos van és a fegyelmi rend helyett a rendes rendre és tisztaságra ügyelnek. 🙂 Érdekesség, hogy számos animében, mangában, filmben találkozunk egyenruhás iskolásokkal, azonban 1-6. osztályig az egyenruha (még) nem kötelező. Persze, akad olyan magániskola, de nem általános. Hat év alatt megtanulják a gyerekek a legalapvetőbb ismereteket: írás, olvasás, számolás, valamint a tanterv nagyjából lefedi a magyar tantervet a 6. osztályig.

 

3. Az egyenruhás kor kezdete: alsó-középiskola

Alsó-középiskolába 12 éves korukba kerülnek és kb. 15-16 éves korukig járnak ide. Igazából ez egyik kicsit olyan mint nálunk, mikor nyolcadik után kilencedikbe lépünk: bár a számolás folytatódik, mégiscsak újra elsősök leszünk, ahogy ők is. Alsó-középben már kötelező az egyenruha viselése, amit az animékből jól ismerünk. Lányoknak általában sötét matrózblúz és szoknya, a fiúknak pedig ehhez igazodó, angol stílusú egyenruha. Érdekesség, hogy külön van nyári és téli egyenruha, vagyis a nyári egyenruhát júniustól szeptemberig hordják, míg a télit októbertől májusig. Az órarend és a tantárgylista nagyjából megegyezik az általános iskolással, csak bővítést kapnak olyan tárgyakkal, mint természettudomány, angol nyelv, némelyik iskolában koreai. A többi nyelvet közoktatásban nemigen tanítják, vagyis nemigen ajánlják fel még a lehetőségét sem, mivel úgy érzik, arra alapvetően nincs szükség. Persze vannak magántanárok és nyelviskolák, ahol a gyerek tanulhatja, hogy Ich heiße és hogy Ciao Bella, de a szülőnek jól át kell gondolnia az anyagi kérdéseket, ha a tanulmányokról van szó…

 

4. Felső-középiskola, amire már nem köteleznek

… ugyanis a felső-középiskola már nem tartozik a kötelező oktatás körébe, így nem ingyenes. Viszont hiába vannak állami- és magániskolák, a tananyag ugyanaz. Nincs olyan, hogy „elit iskola”, mindenki ugyanazt tanulja meg az érettségiig. Viszont ez a tudás nem elég az egyetemi felvételihez, ami egyetemenként változó. Ezért létesültek olyan különleges felkészítő iskolák, a jukuk, amik amellett, hogy meglehetősen drágák, felkészítik a fiatalokat az egyetemi felvételikre. A juku általában a rendes iskolai órák után, hétvégén és iskolai szünidőben működik. A gyerekek ezeken az órákon speciálisan összeállított, az állami iskoláknál személyesebb légkörű oktatást kapnak, melyek segítségével a gyengébb tanulók javíthatnak iskolai teljesítményükön, felzárkózhatnak, illetve felkészülhetnek a felsőbb iskolák nehéz felvételi vizsgáira. A foglalkozások főleg matematikából, japán és angol nyelvből, és néhány egyéb választható szaktárgyból állnak. Az oktatott tárgyak között szerepelhet még az úszás, vagy a kalligráfia. Egyes juku iskolák speciális tárgyakat oktatnak, melyeket állami iskolákban nem tanítanak, míg mások saját oktatási módszereket alkalmaznak az órákon. Bár a jukuk népszerűsége a 70-80-as években megnőtt, manapság több esetben kritika éri a drága magániskolákat diszkrimináció és haszonelvűség vádjával. Ennek ellenére a gyerekek 50-60%-a ma is igénybe veszi a jukuk nyújtotta oktatás lehetőségét.

 

5. Neptun, megcsúszott félévek, stresszes vizsgák, sírva cum laude?

Nem, Japánban lightosabb egy egyetemista élete. Ahogy azt már pedzegettem, a főiskolákra és egyetemekre (daigaku) felvételi vizsga alapján lehet bekerülni. Legnépszerűbbek közé tartoznak a Kiotó és Tokió egyetemek, amelyek neves állami iskolák. Manapság már gyakorinak mondható, ha valaki a privát felsőoktatást választja, de még mindig az állami a legjellemzőbb. Ha Japánban valakinek sikerül felvételt nyernie, majd teljesítenie egy egyetemet vagy főiskolát, szinte biztos lehet abban, hogy nem lesz munkanélküli, amint elhagyja az egyetem kapuit. A helyzet az, hogy Japánban az általad kiválasztott céget, leendő munkahelyedet nem érdekli, hogy bölcsészként, közgazdászként, diplomás kertrendezőként végeztél a Tokiói egyetemen, csak az, hogy papírod van róla, hogy elvégezted az egyik legnevesebb egyetemet. Innentől kezdve téged szinte biztosan felvesznek a megpályázott állásra, szemben azzal, aki kevésbé ismert egyetemen végzett, lehet jobb minősítéssel, mint te. Relatíve a japán fiatalok egészen addig tanulnak és készülnek a vizsgákra vért izzadva, míg be nem kerülnek egy jó egyetemre, utána már jöhet a lazítás. Ezzel szemben itthon… Kedves egyetemista társaim, azt hiszem mind tudnánk mesélni. 😀

Bármennyire is szépnek és kimagaslóan egyedinek hangzik a japán oktatásrendszer, akadnak azért hátrányai is. Legelső amit meg kell említenünk, hogy csak alsó-középig támogatott, illetve ha a szülő nagyon beszeretné juttatni a gyermekeit az elit egyetemekre, akkor már jóval felső-közép előtt el kell kezdenie spórolni a kiegészítő és felkészítő iskolákra, kurzusokra, tehetséggondozó foglalkozásokra. Akad, mikor a szülők milliós összegeket képesek arra áldozni, hogy biztosíthassák gyermekük jövőjét. És ez nem csak a szülőknek rossz, a gyerekeken is hatalmas a nyomás. Japánban elég magas az öngyilkosságok aránya. Megeshet, hogy ha fiatal öngyilkosságról hallunk, több mint valószínűleg azért történt, mert az illető megbukott a vizsgán, és félve attól, hogy csalódást okozott a szüleinek, akik mindenüket rá áldozták, ő pedig mégis szégyent hozott a családra, inkább a halálba menekült. Persze nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, nagyszámban sikeresen levizsgáznak évente a diákok, de azért mégiscsak gyakori a nyomás a fiatalokon, de még a kisgyerekeken is, ami öngyilkosság mellett olyan problémákhoz is vezethet, mint kirekesztettség, depresszió, züllés, stb. Erre szokták mondani, hogy minden éremnek két oldala van.
 

Bízzunk abban, hogy sikeres féléveket, éveket fognak zárni mind a japán, mind mi, magyar diákok! 🙂 Kitartást midenkinek és jó tanulást!

Köszönöm a figyelmet!
by Misa