Az előző leckékben elsajátítottad a hiragana és katakana rejtelmeit, és megtanultál pár olyan kifejezést, amivel már mosolyt csalhatsz egy japán arcára. Ezúttal viszont nehezebb vizekre evezünk, és megtanítom neked, hogyan alkothatsz egyszerű kijelentő mondatokat japánul. Megtanulod a mutató névmásokat (ez, az, amaz), az első partikuládat, és a kérdő mondatok alapját is. Készen állsz?

 

A japán mondatok felépítése

Ahhoz, hogy mindig képes lehess japán mondatokat alkotni, meg kell értened, hogyan épülnek fel a mondatok. Szerencsénkre a magyarhoz hasonló logikán alapszik, így nem lesz annyira nehéz.

Egy japán mondat a következőképpen áll össze:

TÉMA + ALANY + JELZŐK + TÁRGY + ÁLLÍTMÁNY (IGE) (+ NYELVTANI SZERKEZET)

Az ige, létige vagy az igét helyettesítő kifejezés mindig a mondat végére kerül! A zárójelbe odatettem a nyelvtani szerkezeteket, de ezt is mindjárt megmagyarázom.

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Japánban a “vagy/vagyok/van” megfelelője a です. Ez az “igénk”. Ha azt szeretnéd mondani, hogy: Én XY vagyok, az ugyanolyan sorrendben történik japánul is → Watashi/Boku/Ore wa XY desu.

Felmerülhet a kérdés, hogy kihagyhatod-e az “én”-t a mondatból. Hiszen magyarban sem mondjuk állandóan, hogy ÉN vagyok, csak azt hogy Naonomi vagyok, éhes vagyok stb. Nos, a válasz egyszerű: a szövegkörnyezettől függ. Ha a személyes névmás elhagyásával is nyilvánvaló, kiről beszélsz, elhagyható, ellenkező esetben szükséges, hogy ne értsék félre, amit mondasz. A japán nyelv az igéiben és a szavaiban nem tesz különbséget a személyes névmások között. Ha te japánul kijelented, hogy “きれいです。” (szép), az vonatkozhat magadra, a barátodra, egy tájra, versre, a kutyára, de még a szemeteskukára is.

 

Példa mondatok:

１．わたし は ｘｙ です。= Én XY vagyok.
２．わたし は おんなのこ です。= Én nő vagyok. (A férfi おとこ)
３．あなた は きれい です。= (Te) szép vagy.
4．チョコ は あまい です。= A csoki édes.
5．わたし は ２４さい です。= Én 24 éves vagyok.

 

Első partikulánk: は

Ha nézel animéket, tuti rengetegszer hallottad már. Igen, ez a は, és igen, alapjáraton “ha”-nak ejtik. Partikulaként viszont “wa” a megfelelője. Na de mi is az a partikula? Rag. Valami, amit a japánok két szó közé illesztenek, hogy megadják a szó helyét a mondatban. A は témajelölő, a mondat témáját adja meg. Nem megtévesztendő az alanyjelölővel! Az egyszerű mondatoknál alanyjelölőként is funkcionálhat, de a hosszabb, összetettebb esetekben a témajelölő és az alanyjelölő különválik. A későbbi leckékben megtanítom neked az alanyjelölőt is.

 

Mi a különbség az alanyjelölő és a témajelölő között?

Sok minden, de a legegyszerűbben így tudnám neked elmagyarázni:

Vegyük ezt a mondatot: Naonomi szerint Japán szép. Mi a témánk? Naonomi, róla beszélünk. Mi az alany? Japán, mert rá irányul az, hogy szép. Látod, még magyarban is használod a témajelölőt és az alanyjelölőt! 🙂 Nem baj, ha most még kicsit katyvasz a fejedben a kettő közti különbség, idővel a sok példa során rá fog állni az agyad.

Hol helyezkednek el a partikulák?

A partikula mindig a szó mögé kerül, arra a szóra irányul, ami előtt van. Tehát TÉMA + は.

 

Ez, az, amaz

Elérkeztünk a lecke mutató névmásaihoz, juhú! Japánban 3 fajta mutatónévmás-csoport van: 1db élőlényekre, 1db tárgyakra, 1db helyekre. Szerencsére a három csoport nagyban hasonlít egymáshoz.

Az élőlényeknél mindig ki kell emelni, hogy pontosan miről beszélsz. この/その/あの + az élőlény. Ez sem tér el a magyar nyelvtől, magyarban is mindig kiemeljük. Pl.: Ez az ember (この ひと), az a kutya (その いぬ) stb.

Ahogy a magyarban is, a mutató névmások használatakor magára a névmásra kerül a hangsúly. Az “ez, az, amaz” lesz a téma.

Tegyük fel, hogy a barátod mutat egy képet, és felfedezed, hogy te is rajta vagy. Csodálkozva mutatsz magadra: “Ez én vagyok!”. Japánul ezt úgy mondod: この ひと は わたし です.

 

Példa mondatok:

1．これ は かばん です。= Ez egy táska.
２．あの ひと は ともだち です。= Az az ember egy barátom.
３．そこ は えき です。= Az ott az állomás.
４．この いぬ は Buksi です。= Ez a kutya Buksi.

 

Csináljunk ezekből kérdéseket!

A japánban azt szeretem nagyon, hogy a kérdéseket nem bonyolítja szórendváltoztatásokkal. Bejönnek a kérdőszavak és egy nagyon egyszerű, mondatvégi partikula: か。

Az egyszerű, kérdőszó nélküli mondatoknál ez így néz ki:

チョコ は あまい です。→   チョコ は あまい ですか。= A csoki édes. →  A csoki édes?

この いぬ は Buksi です。→   この いぬ は Buksi ですか。Ez a kutya Buksi. →  Ez a kutya Buksi?

Ugye, milyen egyszerű?

 

Később belevetjük magunkat a kérdőszavakba, egyelőre emésztgesd ezeket! Ha bármi kérdésed van, Discordon, itt megjegyzésben és Facebookon is megtalálsz! 🙂